“Egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik”

“Mikor egy ajtó
bezárul – Isten kinyit
egy sokkal szebbet.”
/Pálos Rozita/

Kedves Látogató!

Imádtam ennek a blognak minden szegletét, mégsem volt bennem fájdalom, mikor eldöntöttem: mindent újrakezdek! Meséltem arról, hogy megtaláltam a szenvedélyemet, rájöttem, hogy az írás, a blogolás számomra valódi létforma. Tudtam, hogy többet szeretnék, de a hogyan csak függött a levegőben. Aztán ösztönből jött az ötlet, hogy máshol, más névvel új fejezetet nyissak. Amikor ültem a laptop előtt és mereven bámultam a képernyőt, szuggerálva, hogy nyújtson már megoldást: semmi sem történt. Másnap pedig bevillant a szó, ami a nevet adja. Felsejlett előttem a hozzáálmodott design. Éreztem, hogy “igen, ez az! ez az enyém, ez én vagyok!”

Csak pár emberrel osztottam meg a bennem nyiladozó bimbót. Örültem, hogy tetszik nekik, de nem is igazán számított a véleményük, hiszen bal oldalon, a mellkasom táján éreztem, hogy ott belül lángol. Ott ereje van! Hitet adott, pedig az utóbbi időben tökéletes határozatlanság jellemzett. Ebben azonban biztos voltam!

Így jött a névváltás, amit már megelőzött egy kis tartalombeli alakítgatás. Eleinte nem akartam új blogot, viszont valamit tudtam: már nem magamnak szeretnék írni, hanem nektek, de leginkább nekünk! Közösséget szeretnék, csapatot, mert az íráson kívül a kapcsolatok, amik éltetnek. Ezért kormányoztam az oldalt a cafeblog-ra, ahol remélem, hogy mégtöbb embert elérhetek.

Agyaltam azon, hogy mindent viszek, hogy átköltöztetem a posztokat, de mégse teszem. Tiszta lappal szeretnék indulni (bár lehet, hogy lesznek felelevenítések és visszautalások). Most írom a Honey* apró csodáinak utolsó sorait és tudom, hogy ez nem félbeszakítása valaminek, hanem Honey*-ből a kis édesből, lett egy nagyon összetett, nagyon színes Kaleidoszkóp-lány.

Várlak odaát, a KALEIDOSZKÓP varázslatában!
Szeretettel, Honey* 🙂

Reklámok

Vannak napok…

Vannak napok, amikor semmi másra nem vágyok, csak hogy hazaérjek és körülvegyem magamat a konyhámmal. Zenét kapcsolok, majd kiöntök magamnak valami italt. Néha sört iszok, néha borozok, néha csak narancslére szottyan kedvem. Azután előveszem a tálakat, keverőket, alapanyagokat. Élvezem, ahogy … olvasásának folytatása

Majdnem pár

A HÉV hevesen imbolygott alattunk, de vicces volt csupán egymás ölelésébe kapaszkodni. Ott álltunk karjaink fonódásában és megszűnt a minket körülvevő világ. Beszélgettünk, játékosan csipkelődtünk egymással, néha kedves csókot cuppangtva a másik ajkára. Neki kellett hamarabb leszállnia. Ahogy összekulcsolódó ujjaink … olvasásának folytatása

“Minden matek órán lehet tanulni valami újat. Ha mást nem, legalább egy jó beszólást.”

A címben szereplő mondatot a gimnáziumi matektanárunk mondta és nem véletlenül. Bár az osztály nagy része hadilábon állt a matekkal, borzasztóan nehezen értettük meg mindannyian, de az tény, hogy az alább olvasható beszólások miatt odafigyeltünk. Lehet, hogy sokkal okosabbak nem … olvasásának folytatása