Cyen birodalma és a Lélek (h)arcai – Beszélgetés Szabó Enikővel az írásról

Sziasztok!

Szeretem az engem körülvevő embereket, mert mind-mind igazán különleges. Ency az egyik legjobb barátnőm, akiben az az izgalmas, hogy kétpólusú: van az idióta, mindenből viccet csináló pultoscsaj, és van a mély érzésekkel, gondolatokkal bíró írónő. Most szeretném, ha megismernétek őt. Az írásról és a most születő regényéről beszélgettünk:

Nálam az írás akkor kezdődött, amikor megtanultam az ABC-t formálni. Te hogyan találtál rá az írásra?
Cyen: Amikor kinőttem a Barbie-s időszakból nem tudtam lefoglalni magamat, mert nincs testvérem. A szomszéd gyerekeket nem mindig engedték ki játszani. A magam szórakoztatására elkezdtem naplót vezetni. Nem sokkal később rájöttem, hogy viszonylag helyesen írok, és összefüggő mondatokat alkotok, így aztán 13 évesen megszületett az első novellám. Emlékszem, a fakuckómban írtam meg egy délután alatt. Egy ikerpárról szólt, akik egy táborban találkoztak. (Ma ezt már Két Lotti fanfiction-nek nevezhetnénk)

A blogodon megismerhetjük a Lélek (h)arcai című regényedet. Egy novellától idáig hosszú az út. Sok amatőr író van, aki csak álmodozik egy könyvről. Te lassan befejezed. Mi a titkod?
Cyen:  A vendéglátásban nem minden nap kemény és nem minden órában van tele a kocsma. Ezeket az üresjáratokat szoktam kihasználni arra, hogy írjak. Régebben kifejezetten utáltam gépen, tableten és okostelefonon írni. Viszont a kézzel írott jegyzetek begépelése sok időt vett igénybe. Kifejlesztettem azt a módszert, amivel gördülékenyen haladhatok a munkahelyemen is.

Mára már szinte lehetetlen élni a technika nélkül. Be kell lássuk, hogy sokszor segít rajtunk. Én sem szeretek telón pötyögni, de szeretek hatékony lenni az üresjáratokban (pl. utazás közben). A munkahelyen írva nehezebb lehet elmerülni az alkotásban.
Cyen: Ez igaz, de tulajdonképpen ott vázlatosabban írok. Aztán hazaérek, leülök a gép elé és megszűnik létezni a külvilág. Olyan, mintha egy búra kerülne a fejemre. Csak a történetre koncentrálok és előfordult párszor, hogy beszéltek hozzám és nem válaszoltam. A regényem alapja a düh és a csalódottság. Ezek nagy része saját tapasztalat, amiket jól esik kiírni magamból, viszont nagyon sokat tanulok magából az esetből. Segít újratanulni önmagamat és megszabadít a démonaimtól. Ezt az feldolgozási folyamatot nem is vinném be a kocsmába.

mujer-atada

Elég furcsa is lenne, ha annyira elmerülnél, hogy bemegy a vendég és hiába kéri a sörét, a pultoslány meg se hallja, annyira nyomkodja a mobilját. 😀 Saját tapasztalatról írni néha könnyebb, mint a teljes fikció. Ellenben a karakterkidolgozás talán nehezebb.
Cyen: Amikor elkezdtem írni a regényt és még nem voltak mellékszereplőim, sőt még Jason karaktere is kérdéses volt, K. Bálint azt tanácsolta, hogy olyan karaktereket tegyek bele a történetbe, akik a valóságban is léteznek. Igaza volt, mert sokkal egyszerűbb egy hús-vér embert elemezni, mint egy kitaláltat. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem adtam hozzá vagy vettem el belőlük ezt-azt. Vannak a regényben kitalált személyek is, de ők tényleg csak néha-néha bukkannak fel, mint például Dr. Jefferson vagy Lilith. A koncepció az volt, hogy megtaláljam a karaktereket az általam megálmodott végzetéhez.

Számomra talán a legizgalmasabb és mégis a legnehezebb a szereplőim kitalálása. Te melyik részét szereted a legjobban a regényírásnak, illetve melyiket a legkevésbé?
Cyen: Imádom, amikor pörögnek az események. Olyankor püfölöm a billentyűzetet, mint a zongorista a billentyűket. Kedvenceim közé tartozik a párbeszédek megírása. Nagy kreativitást igényel egy-egy karakter mondandójának megfogalmazása. A leírásokat nagyon nem szeretem, mert lassítják a cselekményt. Úgy érzem, ezen a téren fejlődnöm kell. Erre akkor jöttem rá, amikor Honey*, veled beszélgettem.

Igen, emlékszem, hogy szóba hoztam, hogy számomra hiányzanak azok a részek, amik segítik megismerni a környezetet, az embert, azaz a leírások. Kívánom, hogy megtaláld majd ebben is az örömöt. Az írást belső motiváció hajtja. Mit teszel, ha fogytán az ihlet?
Cyen: Az ihlet sosem fogy el, főleg egy ekkora terjedelmű műnél, csak az unalmasabb részeknél szoktam azt érezni, hogy nem tudom mivel folytatni. Ilyenkor megnézek pár részt a kedvenc sorozatomból a Tiltott szerelemből, mert elképesztő hatással van rám. Vagy zenét hallgatok, de ha az sem segít, akkor keresem a bajt. Mert az élet írja a legjobb történeteket, nekünk csak az a dolgunk, hogy papírra vessük.

Tökéletesen egyetértek! Lassan tényleg a regény végére érsz. Mit érzel, mikor arra gondolsz, hogy egyszer lenyomod az utolsó karaktert? Mik a további célok?
Cyen: Jólesően kiráz a hideg, de biztos vagyok abban, hogy nagyon fognak hiányozni a karaktereim és maga a történet. Szeretném kiadni a könyvet. Minden erőmmel azon leszek, hogy ez meg is valósuljon.

hqdefault

Alapból egyedülálló módon közelíted meg a pszicho trillert, hiszen most egy női főszereplővel állunk szembe. Azt gondolom, hogy volna létjogosultsága a könyvpiacon. Ennyi idő után sok mindent tanultál a regényírásról. Adnál pár tanácsot, azoknak, akik könyvírásra adják a fejüket?
Cyen: Amit megtanultam, hogy néha hagyni kell a karaktereket érvényesülni. Hagy gyakorolják szabad akaratukat. Természetesen, ha eltérnének a sztori alaphangjától, vissza kell terelgetni őket, de általában tudják, mikor, mit kell tenni. Ez nagyon hasznos, ha épp nem tudjuk, két főbb esemény között, mit kellene írnunk.
A másik fontos dolog, hogy az író ne üljön sokat a gép előtt. Inkább írjon meg kétszer annyi idő alatt egy szuper regényt, mint rövid idő alatt rosszat. Ne essen kétségbe, ha hetekig, hónapokig hozzá sem nyúl a történethez. Ezt az alkotói csendet arra kell használni, hogy kimozduljunk és éljünk egy kicsit.

Sokan úgy vannak vele, hogy miközben írnak egy nagyobb terjedelmű művet, hétpecsétes titokként őrzik. Te közzéteszed. Mi a célod ezzel?
Cyen: Elsősorban kíváncsi vagyok, hogyan fogadják az olvasók a nehezen emészthető, letargikus történetemet. Számomra ez azért fontos, mert szeretném elkerülni a divatkönyvek egyszerű hangulatát, ami lényegében ennyi: Tetszel, tetszek, húzzuk egymás agyát, összeveszünk, kibékülünk, happyy end. Másrészt a helyesírási hibák kiküszöbölése végett teszem. Nekem nem mindig tűnik fel többszöri átolvasás után sem, ha elgépelek valamit.

Számomra a blogolás közösségi élménnyé teszi az írást, ami amúgy magányos műfaj. Számodra mit adott az írás? Milyen áldozatokat követelt?
Cyen: Létrehoztam általa egy saját kis szigetet, amelynek én lehetek az ura. Nem tartom magamat irányító típusnak, de nagyon jó érzés uralkodni és megmondani, ki mit és hogyan csináljon. Megtanított arra, hogyan gondolkodjak a másik fejével, megmutatta mennyire sokszínű és változatos az emberi jellem, de amit leginkább az írásnak köszönhetek, hogy segít kifejezni az érzéseimet.
Rengeteg szabadidőt felemészt. Ha leültem írni, néha felocsúdtam: Hopsz, már ennyi az idő? Nem éreztem soha időpazarlásnak, viszont volt rá példa, hogy lemaradtam egy meccsről, amit meg akartam nézni. Hatalmas mentális erőfeszítést igényel, amitől jobban kifáradtam, mint egy fociedzéstől.

Viszont megéri! Ebben mindketten egyetérthetünk. 😉 Kérlek fogalmazd meg egy mondatban, hogy mit jelent neked az írás!
Cyen: Ez a blogom mottója is.

Az írás megszabadít, meggyógyít és hatalmat ad.

Kívánok neked sok sikert és szurkolok, hogy majd kiadhasd a könyvet! 🙂 (Aztán még kövesse egy pár regény ezt…) Addig is maradok lelkes olvasód és örök beszélgetőtársad, ha írásról van szó!
Kedves Olvasó, neked pedig ajánlom Cyen blogját, amít az idézetre kattintva érhettek el.

Szeretettel, Honey*

12322949_1076964405686913_1722254138562937627_o


Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s